Jerryco

Ez lesz a próbacím: Szívből, szívbaj

Első szín: Igazából nincs is szín. Fekete a kép. Csak hangok. Fiú és lány.

Lány: - Bármit megtennél értem?

Fiú: - Nagyjából igen.

L: - Lehetetlenséget is?

F: - Lehetetlent kérnél?

L: - Nő vagyok... Nem tudom, mit kérnék.

Kis szünet, halkan már felcsendül a főcím zenéje, de még csak távolról.

L: - Mi nők néha kérhetünk a párunktól őrültséget!

F: - Abba a pasik általában belehalnak...

L: - Ha arra kérnélek, felmásznál hozzám a borostyánon, egészen az erkélyemig?

Kis szünet. A zene erősödik, de a kép még fekete. A fiú nem válaszolt azonnal, mert valószínüleg a borostyánt méri fel a ház falán. Elbírja, nem bírja?

F: - Hát, ha az életem múlna rajta, lehet... Talán. Bár nem biztos. Nem... Nem hiszem. Nem.

L: - Na, ilyenek vagytok, ti pasik.

F: - Jó, de a lift most még jó, nem?

Hangvágás. A párbeszéd eltűnik, vele együtt minden háttérzaj. Csak a főcímzene van meg, az viszonylag hangosabb lett. Valami Jazzes, de pörgős, enyhén Pop-os.

A képen lufiszívek. Több ezer. Számítógép. Belőlük alakul ki a film címe, azután szétrebbennek.

Így képzelem el a filmem első egy-két percét.