A nyár hirtelen jött. Még a buszon ültem, amikor berobbant. Az első jele a tarkómon megülő izzadtság volt. A második a szemembe folyó verejtékcsepp. Hiába: Ideje volt!
Már készülök a hajnalokra. Az üzletünk előtt felállítlott terasz segedelmével lesz időm majd hajnalok hajnalán könyvet olvasni a szabadban. Ötkor már világosodik. Miért ülnék az üzletben. Kiülök egy könyvvel és erőltetem a szemem. Érdekes, de pitymallatkor jobban látok, mint sötétedéskor. Biztosan a fényviszonyok változásának és a szem struktúrájának köszönhető... De nem olvastam utána a témának.
Talán kéne...
Annyi mindent olvasok így is össze...
