Tudom jól, hogy az ivás (nem ívás, bár már kivánom) egy tipikus, vendéglátós betegség. egyszerűen a vendéglátós iszik. Szüksége van rá, hogy egy melós nap után guruljon lefelé a sör. Eddig ezt nem értettem meg, de most, hogy olyan helyen dolgozom, amiben leszakad a lábam és ugyanakkor piti pénzt viszek haza, érzem, hogy a nap végén nekem is szükségem van egy kis sörre...
Vagy valamire!
Sörre!
Főleg!
Erre ezen az új helyen kellett rájönnöm. Aminek nem örülök.
A végén én is olyan pincér leszek, aki, ha nem dolgozik, be van baszva...
Gázzzz!
