Jerryco

Nem tudhatom kik olvasnak itt. Ez a blogom annyira nincs bereklámozva, mint egy másik. Azért van áthallás...

Ha olvastál, tedd meg, hogy pöttyentesz egy kommetet nekem. Csak, hogy okosodjam...

Előző bejegyzésemet kesergésnek is hihetnéd, de hidd el, nem így van. Inkább csak megmosolygom az életem fonákságjait.

Zavar?

Egy kicsit talán igen... odabent.

De van bennem hit: Eljön majd az a lány is aki engem akar, akit én akarok, akit tűzön-vizen...

Néha az embernek megtetszik valaki. Mindegy milyen az illető a közönség felé, az ember érzi, ő kell nekije...

Nekem is megtetszett egy ifjú hölgy, aki történetesen apám egyik éttermében teljesített szolgálatot. Édes, kedves és gyönyörű, de...

...de amikor udvarolni kezdtem neki, azt mondta: Házi nyúlra nem lövünk!

Tegnap tudtam meg, hogy a viszonylag új pincérsráccal jár.

Nevetséges bosszú lenne bármelyiket is kirugatni? :-)

Hmmm...

Mi legyen az "Igazából szerelem" magyar változatának a címe???

Szívzűr már volt. Szívörvény is. Szívar... Pocsék.

Szójáték: Esős szívatar?

Ha a film végi jelenetre gondolok, ami már fejben van, akkor még bele is fér. Csak nem fogja meg az embert...

Talán: Teljes szívvel... vagy: Az eső mossa, szív érzi... vagy: Érezlek, szeretlek... vagy...

A cím fontos. Telitalálat kell, hogy legyen. Egyenesen a szívbe!

Szívd be!

Olvastam a filmkritikákat az új magyar Love Story-ról, hogy aranyos, meg a Fenyő jófejarcsrác, de, hogy még mindig nem az igazi, meg, hogy jó lenne, ha mi magyarok is megcsinálnánk az Ungarische, sőt, mivel az alapmű angol, a Hungarian style "Igazából szerelme"-t.

Miért is nem könnyű ezt nekünk? - Pedig lehetne az...

Kezdjük mondjuk az alapoknál: Nem szabad két főszereplőre kihegyezni. A szereplők lehetnek átlagosak, de azért nem átlagos helyzetekre is szükség van. És legalább négy párra és kb. ugyanennyi mellékszállra van szükség, hogy a nézők szívébe bemásszunk.

Miért?

Egy pár nem pár.

Egy pár volt a "Love Story", egy pár volt a "Rómeó és Júlia" és egy pár volt a "Végtelen szerelem" is.

És mi történt?

Vér és könny. Halál és intrika. Árulás és börtön. Meg ilyen "szarságok..."

Nem felejtem el, hogy az "Igazából szerelem" egyik fő történet szálja is hasonlóan negatív véget ért. A titkárnő és a nyálas szépfiú valahogy nem jött össze az ütődött tesó betegsége miatt. Széttelefonálta a bimbódzó kapcsolatot.

De egy ilyen szomorú mellékszáll mellé kell egy csomó vidám és beteljesedő is. A szomorú csak azért kell, hogy valamennyire a földön tartsa az embert és a nyálmutatót se engedje az egekbe...

Tehát most összeállítom a magyar "Igazából szerelmet"

Bár mondhatnám, hogy a saját életemből szemezgetek, de sajnos, a fantáziámra kell bíznom magam.

Ej mi a kő?

Blaskó, aki nemzetünk színésze (bevallom, nekem Sinkovics és Garas között ő elveszett) azt mondta, hogy neki nem kell a Kossuth-díj a Gyurcsány Fecótól, mert ha kezet fogna vele, többet nem simogatná meg azzal a kezével az unokáit.

Egy részről sértésnek nem utolsó.

Másrészről ez a Blaskó egy bunkó. A Kossuth Lajos ha én lennék és még élnék is, jól picsán rúgnám őkelmét.

- Te büdös-bunkó, ómagyar, azért, mert az utolsó vacsorán ott van Júdás, attól te még oda kell, hogy ülj Jézus mellé...

Miért érzi úgy néhány színész, hogy ha van rá lehetősége nyílvánosan, akkor bírálnia kell a kormányt?

Gyurcsányt szegről-végről megválasztottuk. Demokrácia van, vagy mi. Ha letelik a mandátuma, nem választjuk meg újra. Ennyit tehetünk.

Ez a blog nem pont olyan, mint a másik kettő, de talán kezdem megtalálni hangomat. Az első blogom, komolyan vettem, igyekezett tartalmas és humoros lenni. De hát nem vagyok egy géniusz, hogy minden bejegyzésemet poénokra hegyezzem ki. Ki képes arra?

Egy Woody Allen...

A második blogom célja az volt, hogy érdekes témákkal dobálódzam, embereknek, filmekről, zenéről, irodalomról. Ami nekem nem könnyű, mivel igazából a filmek világában vagyok otthon.

Ez az új blogom, meg miről szólhatna? Rólam?

Vicces...

Unalmas kis mindennapjaim nem olyan szórakoztatóak. Talán ha a szexuális életem lenne a téma. Akkor ki tudok izzadni magamból pár izgi bejegyzést. Meg ebben a blogban fikázhatok is másokat.

Nem is olvasnak sokan, meg nem is számít. Hely, ha még a bilentyűzetem s jól müködne...

Hosszú évekig egy ismerkedős oldal tagja voltam. Élveztem. Sokáig.

Lehetett ismerkedni, ami meglepő egy ismerkedős oldaltól! :)

Lehetett naplózni, amit egy idő után már szinte olvasottsági versennyé degradáltak.

És volt fórum is. Jóféle...

Csak sajnos pár majom saját játszótérnek tekintette és elvette tőle az egyszerű-egyszeri ember kedvét...

Inkább én is olyan blogot kerestem, ahol ugyan tudok írni, ellenben nem olvasnak annyian.

Hogy ez lenne a blog lényege? Nem tudom. De nem baj, ha nem olvasnak ezren. De aki olvas, azért húzza le a bejegyzést, mert az szar, ne azért, mert nem kedveli azt, aki írta.

Három napig otthon voltam. Majdnem.

Kaptam tegnap egy hívást, hogy este igyak. Barátokkal.

Lényegesen jobb, mint, hogy megint dvd-zzek, vagy olvassak. Két nap bőven elég volt. Szépen megfürödtem, de csúnyán meghagytam a szakálkezdeményemet. Azt majd a meló miatt vágom le.

Néha nekem is kell egy kis lazítás. Most két hétén nem iszogattam sem egyedül, sem mással, így jókor jött a hívás és ivás...

Két napja szívja a vérem a laptopom. A kis mocsok olyan lassú, hogy kétszer is közel jártam hozzá, hogy felkapjam és a térdemhez baszarintsam. Úgy rendesen, hogy apróra törjön.

Ma megelégeltem a netem csigaságát és kitéptem a kártyát. Leporoltam, megsimogattam, bár kettéharaptam volna legszívesebben. Mikor visszatettem, a netem gyorsabb lett. Csak merem remélni, hogy a visszaillesztés volt sikeres...