Olvastam a filmkritikákat az új magyar Love Story-ról, hogy aranyos, meg a Fenyő jófejarcsrác, de, hogy még mindig nem az igazi, meg, hogy jó lenne, ha mi magyarok is megcsinálnánk az Ungarische, sőt, mivel az alapmű angol, a Hungarian style "Igazából szerelme"-t.
Miért is nem könnyű ezt nekünk? - Pedig lehetne az...
Kezdjük mondjuk az alapoknál: Nem szabad két főszereplőre kihegyezni. A szereplők lehetnek átlagosak, de azért nem átlagos helyzetekre is szükség van. És legalább négy párra és kb. ugyanennyi mellékszállra van szükség, hogy a nézők szívébe bemásszunk.
Miért?
Egy pár nem pár.
Egy pár volt a "Love Story", egy pár volt a "Rómeó és Júlia" és egy pár volt a "Végtelen szerelem" is.
És mi történt?
Vér és könny. Halál és intrika. Árulás és börtön. Meg ilyen "szarságok..."
Nem felejtem el, hogy az "Igazából szerelem" egyik fő történet szálja is hasonlóan negatív véget ért. A titkárnő és a nyálas szépfiú valahogy nem jött össze az ütődött tesó betegsége miatt. Széttelefonálta a bimbódzó kapcsolatot.
De egy ilyen szomorú mellékszáll mellé kell egy csomó vidám és beteljesedő is. A szomorú csak azért kell, hogy valamennyire a földön tartsa az embert és a nyálmutatót se engedje az egekbe...
Tehát most összeállítom a magyar "Igazából szerelmet"
Bár mondhatnám, hogy a saját életemből szemezgetek, de sajnos, a fantáziámra kell bíznom magam.
