Az egy éve bevezetett államot enyhén költségkímélő rendelkezést szavazásra bocsájtottuk, és milyen meglepő fordulat: leszavaztuk!
Igazából nem is értem. Európa a demokránciánkon röhöghetne, mert miről is volt szó?
Akarunk-e valamiért fizetni vagy sem?
A magyar azért sem szívesen fizet, ami egyértelmű, hát még ha esetleg ki is bújhat alóla.
A blicc például nálunk egyfajta népi játék. A "becsületkassza" mint tlálmány, nálunk sosem müködött igazán. A magyar fiatalok eleve sunyi magatartásúak, így akkor rombolnak, ha senki sem látja. A nyugdíjasaink csokit lopnak. A fekete piac, adócsalás és stiklik országa vagyunk. Mindenki lop és igyekszik másra hárítani.
És akkor felteszik a kérdést: Akarunk fizetni valamiért, ami esetleg jobbá teheti az életünk egyes szegmenseit?
Természetes, hogy nem.
Talán, ha telefonos játék keretében, sms-ben kellene fizetni a dokinak. Talán akkor lenne benne fantázia, de így, felejtős...
