Van egy másik oka is, hogy be kellett fejeznem az LB-t.
Az idő...
Az idő relatív fogalom.
Én relatív 20 percre felugrottam az LB-re és gyakorlatban három órán át le sem jöttem.
Közben megnézhettem volna két filmet. Elolvashattam volna 140 oldalt egy közepes nagyságú szedésű könyvből. Meghallgathattam volna három-négy zenei albumot. Elkészíthettem volna egy levest és süthettem volna mellé valami finomat. Kimoshattam volna a ruháimat, miközben kiporszívózom a szobámat és kiviszem a szemetet, meg letörlögetem a port. Esetleg a függönyt is leszedem...
Három óra alatt elsétálok az Intersparba, alaposan körbenézek és bevásárolok.
Három óra alatt elmegyek moziba, megnézek egy filmet és hazaérek.
Három óra alatt, ha jól haladok, megírok egy pár oldalas novellát.
Három óra alatt összeütök 4-5 verset.
Három óra alatt csúcsra járatok egy nőt és még én is elélvezek. (az ego)
Három óra sok idő. Naponta közel ennyit töltök utazással és készülődéssel.
Ez a napi három óra bukás, mindennapos volt... És miről szólt?
(Ha nem számítom azokat a naplókat amiket olvastam, és azokat az embereket, akikkel leveleztem)
Szinte semmiről...
Élni akarok!
Napi három órával többet...
