Ahogyan az ágyban ücsörögve rá gondoltam, fájt a gyomrom. A gyomorfájás már csak ilyen. Nem csupán a szervezetedhez köthető, hanem bizony, a lélekhez is. A lélek néha a gyomron keresztül sajog.
Valamikor nagyon szerettem. Nem volt nap, hogy ne gondoljak rá. Évekig.
Azután nyolc év múlva útjaink újra keresztezték egymást. Vártam ettől a találkozástól valamit. Bennem az érzések megmaradtak, tomboltak. A csoda az, amire számítottam. A csoda, hogy ő is így érez... Titkon, belül, mélyen.
Volt bennem hely a csodáknak.
De...
...nem úgy történt, mint az álmokban. Találkoztunk, de hiányzott a katarzis. Hiányzott "valami".
A csoda ritkán látogatja meg a hétköznapi embert.
Kedvelt engem, de nem szeretett. Ami akkor volt, elmúlt, helyét más érzések vették át. Nála...
Elfogadtam. Talán ennyi kellett, hogy csapongó lelkem elhiggye; nem így lesz!
Talán tényleg nem rendelt minket egymásnak a ... A ki?
Azután azt vettem észre, hogy már nem gondolok rá minden átkozott napon. Néha hosszú napokig, hetekig eszembe sem jut.
Az első és igazi szerelem kezd kihülni...
Amiért a gyomrom fáj, az a szerelem hiánya.
A szerelem kinzó görcseinek helyét átveszi a szerelem hiányának kinzó görcse.
Talán így van ez jól.
