Kevés dolgot utálok (Valamikor ez igaz lehetett, de ahogyan öregszem, egyre hosszabb ez a lista, csak nem szeretem bevallani), de az egyik az, ha egy idegen az arcomat pofozgatja, a tarkómat ütögeti, vagy esetleg, ha mondani akar valamit, odaint magához, miközben én nem akarok odamenni, sőt, kiderül, ő akar tőlem szívességet...
Dolgozik nálunk egy kedves kiscsaj. Ennek a barátja, aki amúgy biztos egy rendes kölyök, pont ilyen fajta minimaffiózó. Tudálékos, fontoskodó, stb.
Pont olyan, aki odaint, azután valami baromságot kérdez, vagy olyat, amihez semmi köze, vagy olyat mond, ami engem nem érdekel.
Most gondolkodom, hogyan ritkítsam a közös találkozási pontokat, mert fárasztó...
Kezdetnek, talán szólok a barátnőjének, hogy említse meg neki: nem kéne sokszor a melóba elkísérnie...
Tudom, féltékeny a csajra, mert az meg dögös kiscsaj, tetkó, piercing, meg olyan száj, amit megtöltenél, ha lehetne...
Legutóbb jött egy öreg ürge, aki arrafelé vezet boltot és a kiscsajt fárasztja, szemtelenkedik. Mikor átmentem, a csaj megkért, maradjak ott, mert fél a pasitól. A pasi elsétált. Egyébként egy jelentéktelen faszfej...
Este jön a minimaffiózó és integet. Fel tudtam volna rugni. Faszt integet.
Kimegyek, de húztam az időt. Grimaszol, szívja az orrát. Pont, mint aki egy csíkot hörpintett be: - Mi volt a Dzs.-vel délután? (Semmi körítés, fogdmegafaszom)
Az első gondolatom ez: - A faszt érdeklődsz. Ne jelentsek le neked? Vagy írjak jelentést?
A második ez volt és ezt engedtem ki a számon is: - Ha akarja, a barátnőd majd elmondja...
Erre kissé visszavett a tempóból. (Tényleg azt hiszi, hogy azért vagyok ott, hogy vele foglalkozzam?)
Utána előadta nekem a történetet, hogy az öreggel vigyázzak, mert ezmegez, meg azmegaz. Ez meg szintén nem érdekel... Ha akarom, majd finoman odaszólok neki. Ha akarom, akkor meg nem. Van nekem diplomáciai érzékem, csak nem hagyom érvényesülni.
