Első napom egy átlagos melós nap lett volna a patkóban.
De mivel a greco-ban melóztam, nem volt az.
Elsőre mindjárt meg kell ismernem a helyszínt. Akár IF vára...
Van benne lépcső. Sok.
Egy vezet az emeleti vécére, (nem ezért nem megyek csak kétszer egy nap!) egy pedig a konyhába. Innen felhordásra várnak a kaják a svédasztalra. Többet fordulok, mintha kimenne a lift a házunkban és a reklámújságokat egyesével hordanám fel...
Nem hazudok, de első hajnalban (írnám, hogy este, de hajnali fél háromkor kerültem ágyba) amikor hazaérve letusoltam - nem kockáztatva meg, hogy izzadt, lucskos testem beleragadjon az ágyamba - lefürödtem, majd az ágyba feküdtem, felsirtak a talpaim.
Egy nagy párnát tettem alájuk, hogy az egész napos tortúrát eképpen igyekezzem ellenpontozni, de durván 14 órai talpon állást 4 óra pihentetés nem hoz egálba.
Másnap, azaz vasárnap is melóztam, ami azt jelentette, hogy kb. hét-nyolc körül hapták, mert fél tízig relax is van a kádban, meg egy háromnegyed órás utam is az étterembe.
Szóval kiszámolhatod, alig aludtam pár órát.
Eleve szombat hajnalban is csak vergődtem. Hinném, hogy a melegtől, de valószínübb, hogy a drukk a ludas, amivel vártam az első melós napomat.
Hát...
Szívás!
