A szakács egy külön állatfaj.
Vagy alkoholista, vagy buzi, vagy retkes, vagy lop-csal-hazudik, vagy...
Normális (bár jelen esetben a szavat deffiniálni lehetetlen) szakács ritka, mint a fehér holló.
Jött egy új srác. Vasárnapot végigvitte, legközelebbre beírták, keddre. Bejött, sütött egy pizzát, megette a felét, kért egy kávét.
A pincér gyanútlanul rákérdezett: - Poharat hoztál?
Aki konyhán dolgozik, annak elvileg van saját pohara... Aki konyhán dolgozik, az tudja miről is beszélek.
Az új szakács a kérdés után a pincért olyan szinten oltani kezdte, hogy már nekem is meg kellett szólalnom, hogy lassítson az iramon. Nehezen hagyta abba a faszságait, de még akkor is mondta, amikor visszatért a rezidenciájára.
(Hallottam, vasárnap is előadta már magát...)
Eltelt fél óra, kért fent egy vendég Gundel palacsintát. Lementem, megnézni, hogy áll, amikor T. aki egy éve raboskodik a konyhán szólt, hogy az új szakács azt mondta nem marad itt, hazamegy.
Megrántottam a vállam; könyörögni senkinek nem fogok.
Felért a gyerek, átöltözve és belekezdett a meséjébe, hogy ezt így nem, meg ehhez nem adja a nevét, stb.
Erre már csak rászóltam, hogy a nevére senki nem kíváncsi, itt elég, ha a kaját kiadja, nem a nevét...
Megemlítette, hogy ha fater akar vele a munkáról tárgyalni, hívja fel.
Apám szerintem majd fogja hívni... (Egy másik univerzumban)
A neves duma ótvar. A szakmában két nevet ismerek: Jamie Oliver meg a Lázár...
Máséra ki kiváncsi? Őszintén?
A másik: Aki a leendő kollégáját egy óra után faképnél hagyja a melóhelyen, az legközelebb vajon mit enged meg magának, ha eszébe jut valami/bármi?
Ilyen emberre nem lehet számítani.
Szerintem ez a majom csak beugrott egy pizzára, mert arra járt és éhes volt. Arra ivott egy kávét és utána elment haza.
